PATTOGÁS főnév -t, -ok, -a (
hangutánzó)
Általában a pattog igével kifejezett cselekvés, folyamat, ill. hangjelenség.
- 1. Az a tény, hogy vmi pattog (1). A labda, az ostor, a tűz pattogása; a rőzse pattogása a tűzön. Idegesít ez a folytonos pattogás. □ S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. (Petőfi Sándor)
- 2. (ritka) Ostorral, korbáccsal adott (csattogó) ütés. □ Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj. (Petőfi Sándor) Rátok az ostor pattogása vár. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben) Az a tény, hogy vmely beszéd, dallam, ritmus pattog (6), jól tagolódva lüktet. □ Ritmusra szomjas gyermeki lelke itta a latin szavak pattogását. (Babits Mihály)
- 4. (átvitt értelemben) Hangos, indulatos v. katonásan kemény, tagoltan, erősen hangsúlyozott kiabálás, veszekedés, pörlekedés. A menyecske, az őrmester pattogása. Idegesen hallgatta az örökös pattogást. Megbánta hirtelenkedő pattogását. □ Állva is összeveszhetünk, kedves úrfi! kezdi a pattogást. (Vas Gereben)