PECHES [ë-ë v. e-ë; e-ch] melléknév -en, -ebb [e, e] (
bizalmas)
Olyan <személy>, akinek sorozatosan pechje van; az élet apró dolgaiban feltűnően balszerencsés.
Peches ember: szerencsétlen flótás;
peches férfi, nő. Ma nagyon peches volt. || a. (
játék)
Peches kibic: olyan k., aki a játékosnak <a játékosok babonája szerint> balszerencsét hoz. □ Egyik helyről a másikra kergették azon a címen, hogy peches gibic
(Mikszáth Kálmán)
pechesség.