PATRÓNUS főnév -t, -ok, -a, (
népies) pátrónus
- 1. (történettudomány) <Az ókori Rómában> az a patrícius, aki felszabadított rabszolgájának v. plebejusi származású kliensének pártfogója s jogi képviselője volt <pártfogoltjához való viszonyában>.
- 2. (történettudomány) <A hűbériség idején> kegyúr.
- 3. (választékos) Pártfogó, támogató, védelmező személy. Írók, művészek patrónusa. □ Nyáry Pál
sokat járt be Nyíregyházáról, s Jókai sűrűn érintkezett régi patrónusával. (Mikszáth Kálmán)
- 4. (vallásügy) Férfi védőszent. □ Azt a szentet tarták pátrónusoknak, amelyiket úgy rajzolnak, hogy maga felé hajlik a keze. (Vas Gereben)
patrónusi; patrónusság.