PATVARKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék
- 1. (régies) Mérgesen, indulatosan beszél; veszekedik, perlekedik, civódik. □ Móré szétvetett lábbal, egyik kezét csípőre téve állott előttük, és tovább patvarkodott. (Gárdonyi Géza)
- 2. (elavult) A háta mögött alaptalan vádakat mond vkire; rágalmaz. □ A fiatal diák patvarkodott legtöbbet Ocskay előtt Bercsényiék ellen. (Jókai Mór)
patvarkodás; patvarkodó.