PÁTER [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] v. (
ritka,
népies) -ok, -ja (
régies írva: pater is) (
vallásügy)
- 1. <Némely szerzetesrendben> pappá szentelt szerzetes <a laikus fráterrel szemben>, ill. (bizalmas) katolikus pap; atya. Ferences, jezsuita páter. □ Egy olosz [= olasz] páter vagyon itt azzal eszem, és beszéllek. (Mikes Kelemen) [Rákóczi] a lélek békességét magyarázta a pátereknek. (Móra Ferenc) A kisvárosi estben
társtalanul bolyongott Ferenc páter. (Krúdy Gyula) || a. <Szerzetes papok címe, ill. papok bizalmas jellegű megszólításaként.> □ No csak folytassa, páter, a szentbeszédet tovább. (Jókai Mór)
- 2. jelzői használat(ban) (ritka) □ A jelenlegi prépost
a közbeszédben "pater Timót", hajdan ezredpap volt a huszároknál. (Jókai Mór)