PECSÉT [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e], (
népies) pöcsét
- 1. Rendsz. kör v. ellipszis alakú v. szögletes jegy, amely vmely hatóságnak, intézménynek, ritkán személynek a nevét (v. nevének kezdőbetűit), székhelyét (címét) tünteti fel, olykor vmely kisebb szöveggel v. ábrával, s amelyet festékbe mártva fém- v. gumibélyegzővel (hitelesítésül) nyomnak vmely (hivatalos) iratra; bélyegző. Kerek, hosszúkás, szögletes pecsét; hamis, hiteles, hivatali pecsét; intézeti, iskolai, minisztériumi pecsét; → száraz pecsét; a pecsét helye; pecsétet nyom, tesz vmire; pecsétet → üt vmire; a miniszter pecsétjével ellátott okmány. || a. <Hivatalos iraton, levélen, levélborítékon v. csomagon> hitelesítésre, ill. a lezárt tartalom sértetlenségének ellenőrzésére lágy v. olvasztható anyagba nyomott ilyen jel. Feltöri, felszakítja, feltépi, megsérti a pecsétet; pecséttel → zár; (átvitt értelemben) hét pecsét alatt őriz vmit: nagyon gondosan elzárva, nagy titokban tart vmit. A csomagról hiányzik a pecsét. A helyiség ajtaját a hatóság pecsétjével zárták le. □ Estve jött a parancsolat Violaszín pecsét alatt. (Csokonai Vitéz Mihály) Szilágyi | Örzsébet Levelét megirta
Fekete Viaszból Nyom reá pecsétet. (Arany János) Föltörte a pecsétet, kibontotta a levelet. (Gárdonyi Géza) A kapitány átveszi a levelet
A levél hátán
ott van a nagy kétfejűsasos pecsét. (Krúdy Gyula)
- 2. Postai küldeményekre bérmentesítés jeléül v. a küldeményeket bérmentesítő postabélyegek érvénytelenítésére és a feladás helyének és idejének jelzésére való bélyegző nyomata; bélyegző (II. 2). Elmosódott, halvány a pecsét a bélyegen.
- 3. (átvitt értelemben, népies, régies) Pecséttel (1, 1a) ellátott hivatalos irat, oklevél, adománylevél. □ Hogyha holnap .. . Vár fokára tűzöd a levágott fejet: Úgy nyered királyi függő pecsétemet. (Arany János) Pöcsétöt hozott. Ez egy cédula, amivel a bíró vagy kapitány elé idézik az embert
a pecsét Mihályt a városba citálja a rendőrbíró elé. (Tömörkény István)
- 4. (ritka) Pecsétnyomó, bélyegző (II. 1). Az egyetem, a hivatal pecsétje. □ Pecsétje is volt már társaságunknak. (Jókai Mór) Beszélik itt is, ott is, hogy két pecsétje van a nagyváradi jogakadémiának
(Ady Endre) || a. (régies) Pecsétnyomó, rendsz. pecsétgyűrű, ill. ennek felmutatása mint vmely szóbeli üzenet, rendelkezés hitelesítője. Pecséttel hívja össze az embereit. □ A radványi sötét erdőben | Halva találták Bárczi Benőt |
Kastélyába vitette föl atyja
Maga, pecséttel "hivja tetemre", Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú. Legyen a seb vérzése tanú. (Arany János)
- 5. Vmely palack dugóját légmentesen elzáró réteg pecsétviaszból v. más, gyorsan megszilárduló anyagból. Levakarta a pecsétet a dugóról. □ A pecsenyeborokon olyan szépen piroslottak a pecsétek, mint akár a pénzesleveleken. (Krúdy Gyula) || a. Vmely áru eredeti, hamisítatlan voltát, ill. az eredeti csomagolás v. töltés sértetlenségét igazoló, pecsét alakú címke v. más záró jegy.
- 6. (átvitt értelemben, választékos) Vminek az érvényét igazoló, értékét, biztonságát megerősítő mozzanat, tény; bizonyíték, biztosíték. Az igazság pecsétje; a titok pecsétje; titoktartás pecsétje alatt közöl, őriz vmit: szigorú titoktartással, szigorúan bizalmasan k., ő. vmit. □ A titok pecsétje alatt értesíté
pártfogóját. (Kemény Zsigmond)
- 7. Folyékony (szennyező) anyagnak, ill. párolgás után visszamaradó alkatrészeinek nyoma vmin; folt. Eltávolítja, kimossa, kiveszi a pecsétet vmiből. Pecsét van a ruháján. A festéktől nagy pecsétek lettek a padlón. □ A tarkaság, a színes fény, a zene
elfedték az emlékeimet, mint ahogy a lepedőre vetített kép elfedi a vászon pecsétjeit, szennyét. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): pecsétfeltörés; pecsétgyűjtemény; pecséthely; pecsétmetsző; pecséttan; pecséttartó; pecséttisztító; pecsétvésnök; pecsétvéső; 2. körpecsét; tintapecsét; zsírpecsét.
- pecsétez.