PESTIES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (néha rosszalló)
A pestiekre jellemző, náluk szokásos, velük kapcs. Pesties beszéd, élcelődés, hanglejtés, modor, viselkedés. □ A Zimánok asszonyainak természetes gráciája
megvolt benne még a sok szegényes, pesties
tempó megett. (Kaffka Margit) Reszkető kezével tipikusan pesties mozdulatot tett: Úgysem viszi semmire ebben a városban! (Krúdy Gyula)
pestiesség.