PÁRTVEZÉR főnév (sajtónyelvi, régies)
Vmely párt (1) politikai harcát, állásfoglalását ténylegesen irányító személy, politikai hangadó, esetleg a pártjában betöltött tisztségétől függetlenül. Ellenzéki pártvezér. □ A népszónokból, a kisebb nemesség szenvedélyes pártvezéréből
békeszerető diplomata lett. (Kemény Zsigmond) Eötvös könyvének
reformatori hivatása van az államtudományok körében. Nem agitátor, pártvezér
írta, hanem egy ember, kit az élet eleven erői érdekelnek. (Péterfy Jenő)
pártvezéri; pártvezérség.