PAROLÁZ tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -zon parolázik (
bizalmas,
népies)
Szívélyes, kedélyes közvetlenséggel kezet fog, szorít vkivel; kezel.
A régi ismerősök vígan paroláztak. □ Mihály sorra parolázott. (Móricz Zsigmond) || a. (
népies,
régies) Erőteljes lendülettel kezet szorít vkivel, kezével a tenyerébe csap <rendsz. vmely ígéret, egyezség, megállapodás megerősítéséül, az adott szó nyomatékául>; kezet, parolát (1b) ad vmire. □ Éppen a szerződésre paroláznak
(Jókai Mór)
- Igekötős igék: leparoláz.
- parolázás; parolázó.