PÁRBESZÉD főnév
Két személynek egymással való beszélgetése, társalgása. Élénk párbeszédet folytat. □ Legelől látszott
a két ifjú tiszt. Sebesen haladtak
Mosolygó arccal valami tréfás párbeszédet folytattak egymással. (Jókai Mór) Munka közben azt képzelem, hogy vitázom, párbeszédet folytatok, pedig csak monologizálok. (Kosztolányi Dezső) || a. (irodalomtudomány) <Irodalmi alkotásban, főként drámai műben> két szereplő személy beszélgetése v. szóharca. A színműben itt egy párbeszéd következik. □ A párbeszédek elmések. (Ambrus Zoltán)
párbeszédű.