Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Jókedvében csintalanságokat, neveletlenségeket elkövető, bőrében alig férő, kissé féktelen <személy, főleg gyermek>. Pajkos diákok, fiúk, sihederek; pajkos kis leány. □ Hosszú, vastag hajfonatát meghúzogatták a pajkos iskolásfiúk. (Krúdy Gyula) Csak a szerelem pajkos istenétől lehetett még kalandot remélni. (Babits Mihály)
2. Az ilyen személyre jellemző <cselekedet, megnyilatkozás>. Pajkos csíny, tett. || a. (átvitt értelemben) □ Játszik öreg földünk Fiatal sugarával a napnak; Pajkos enyelgés közt Egymásnak csókokat adnak. (Petőfi Sándor)
3. (népies, költői) Játszadozó, fürge, mozgékony <állat, természeti jelenség>. Pajkos szellő. □ Pajkos lepkék iregnek-forognak, kergetőznek a napfényben. (Mikszáth Kálmán)
1. (tájszó) Betyár, szegénylegény. □ Megfordult a nyíri pajkos, nyargalt a postára. (Jókai Mór)
2. Pajkos (I. 1) személy. Menj innen, te kis pajkos! □ Nagy pajkos ez a lyány: veszedelmet érez: Ugyan anyám, mért is nem adod már férjhez? (Arany János)