PARÉJ főnév -t, -ok, -a (népies)
Általában a ház körül, kertben, szemetes helyen növő s elburjánzó gyom <kivált a libatop, laboda nemzetsége fajainak közös megnevezésére>; paraj (3). □ A kertet fölverte a gaz, paréj. (Tolnai Lajos) A paréj is megnőtt szabadon. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben) □ A költészet nem társalgó terem, Hová fecsegni jár a cifra nép, A társaság, szemenszedett paréja. (Petőfi Sándor)
paréjos.