Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PÁRBAJTŐR főnév
  • 1. (régies) <Főleg Francia- és Olaszországban> párbajozásra haszn., különféle formájú és hosszúságú tőr.
  • 2. (sport) <Vívósportban:> 90 cm hosszú, 70 dkg súlyú, hajlékony fegyver, három élű, pengével és a kezet takaró kosárral. Ügyesen kezeli a párbajtőrt. || a. (sport, bizalmas) Az a sportág, amelyben a szemben álló két vívó a párbajtőr hegyével egymás testének bármely pontján találatot igyekszik elérni, ill. arra törekszik, hogy ellenfelének szúrását kivédje; párbajtőrrel való vívás. A párbajtőr olimpiai bajnoka. Kardvívásról áttért a párbajtőrre. || b. (sport, bizalmas) Ebben a sportágban rendezett verseny. Párbajtőrben 20 versenyző indult. Az öttusa számai között a párbajtőr is szerepel. Szóösszetétel(ek): párbajtőrverseny; párbajtőrvívás. párbajtőrös; párbajtőröz v. párbajtőrözik.