PLANÉTA főnév ..tát, ..tája, (
népies) plánéta
- 1. (régies) Bolygó (II). A mi planétánk: a föld. □ Óh boldog plánéták! mit ér a Földi ember csöpp élete, Amelynek rossz kín a fele? (Tóth Árpád) Forgó szerencsék és forgó planéták Táncolnak ott fenn és elmúlnak itt lenn. (Juhász Gyula)
- 2. (régies) Tág. ért. égitest, csillag. □ Otthon volt ő az ég fényes planétái közt. (Mikszáth Kálmán) A szép planéta [= a Nap] mely szeretni biztat | mosolyba vonta Keletet. (Babits MihályDante-fordítás)
- 3. (régies) <Babonás hiedelem szerint, a csillagjóslásban> a csillagoknak az emberi sorsokat meghatározó állása; csillagzat, vmely csillag jegye. □ Az se utolsó kérdés, milyen planéta alatt született
(Mikszáth Kálmán)
- 4. (népies) Az ember sorsára vonatkozó együgyű jóslatokat tartalmazó, nyomtatott kis papírlap, cédula, melyet több hasonló közül rendsz. vmely kis idomított állat (papagály, tengeri malac, fehér egér stb.) húz ki vkinek a számára. Planétát húz, húzat. Az van a planétában, hogy szerencse fogja érni.
- Szóösszetétel(ek): planétafény, planétakeringés.
- planétás.