PATRON főnév -t, -ok, -ja
- 1.* (elavulóban) Töltény. Két patront tett a puskába. □ A vadászfegyverben nem volt patron. Én kiszedtem belőle. (Krúdy Gyula)
- 2. (műszaki nyelv) Robbantáshoz haszn. töltet (a). □ Már kész van a dinamitos lyukakkal, s viszi a tízdekás patronokat, s engedi gyújtózsinórral a mélybe. (Gelléri Andor Endre)
- 3.* Fémből v. papirosból készített töltényhüvely. Üres patron.
- 4. A szódavíz házi előállításához haszn., széndioxidot tartalmazó hüvely.
- 5. (műszaki nyelv) <Az esztergapadon és fúrógépen> szorító szerkezet a megmunkálandó tárgy (néha a szerszám) befogására.
- 6. <A szobafestésben és textilfestésben> mintalap, amelyen az ismétlődő motívumok ki vannak vágva; a festés e kivágásokon át történik; stencil.
- 7. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Irodalomban, művészetben> elcsépelt forma, kész sablon. Egy patronra készültek. □ Teljesen ismeretlen előttem a patron, amely szerint azok [= az ifjú szociográfusok könyvei] készültek. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): patrontok.
- patronos.