PROFESSZOR [ë] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: professor is)
- 1. Egyetemi, főiskolai tanár. → Rektor professzor. A professzor ma nem vizsgáztat. □ Neveljen belőle derék tudóst. Tán egykor professort a helsingforsi egyetem számára. (Jókai Mór) A professzorok megközelíthetetlen istenségek voltak. (Babits Mihály) || a. Olyan orvos, aki egyetemi tanár is. Professzorral vizsgáltatja meg magát. □ A vérnyomása nagy. Nyugalmat és | mérsékletet rendeltek el a híres, | német professzorok. (Kosztolányi Dezső) A professzor azt mondta, a betegség nagyon komoly, de meg fog gyógyulni. (Nagy Lajos)
- 2. (régies) Középiskolai tanár. □ A méla professzor, iskolás füzetek fölött görbedő, míg lelkében különös csatát vív. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vkit vmire oktató, tanító személy. Kártyában, táncban, udvarlásban a bátyja volt a professzora.
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Professzor lehetne vmiben: nagyon jártas, ügyes; hozzáértő vmiben.
- Szóösszetétel(ek): orvosprofesszor.
- professzori; professzorkodik; professzorság.