PASSZUS főnév -t, -ok, -a (
régies írva: passus is)
- 1. (régies) Útlevél, v. más személyazonosság igazolására való hivatalos irat. □ Hamis passzust segítettél csinálni egy pusztázó betyárnak. (Jókai Mór) Katonák áldanak a városka kapujánál, akik a passzust kérik az utazótól. (Krúdy Gyula)
- 2. (népies) Marhalevél; járlat(levél). □ Tessék nekem egy passzust kiállítani arra a tizenkét sertésre, hogy szabadon jöhessek velük haza. (Jókai Mór) A vásár után összeszedte azokról a lovakról a passzusokat, amelyekre nem akadt vevő. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (választékos) <Írásműben, levélben, okiratban> szövegrész, bekezdés, nagyobb részlet. Megjelölte a legszebb passzusokat. □ A kegyelmes főispán
folyton elvesztette a felolvasás fonalát. Állandóan újra olvasott passzusokat, mintha az külön örömet szerzett volna neki. (Móricz Zsigmond)
- 4. (elavult, irodalmi nyelvben) Út, hágó. □ Te rögtön a nálad lévő seregekkel a legközelebbi passuson rohanj be Erdélyországba. (Jókai Mór)
passzusos; passzustalan.