PAPAGÁJ főnév -t, -ok, -a
- 1. Trópusi kúszómadár; csőre vastag, horgas, tollazata élénk színekben pompázó; nyelve vastag, húsos; hangja erős, rikácsoló; az emberi hang utánzásában minden madarat felülmúl. A papagáj beszél, rikácsol. A papagáj a csőrével ügyesen tud kapaszkodni. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a papagáj: a) feltűnően tarkán öltözött <személy>; b) folyton fecseg (főleg ostobaságokat), egyre jár a szája; fecseg, mint a papagáj: értelmetlenül, összevissza fecseg. □ Káromkodásra tanította a papagájokat
a bolond madárkereskedő. (Krúdy Gyula) Mint ahogy mi Afrika tarka küldöncét, a papagájt nézzük állatkertjeinkben úgy nézte
azt a néhány nőt
, akivel elhagyott városok kocsmáiban, duhaj mulatságok mámorában találkozott. (Karinthy Frigyes)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Tarkán, ízléstelen cifrasággal öltözött személy, főleg nő. Te papagáj!
- Szóösszetétel(ek): papagájbetegség; papagájkalitka; papagájrikácsolás; papagájszín; papagájzöld.
- papagájos.