PARALÍZIS főnév -t, -ek [ë] (-ok), -e [e] (-a) (
orvostudomány)
- 1. Idegrendszeri károsodás következtében létrejövő bénulás, hűdés. Paralízisben szenved. Paralízist kapott. || a. Gyermekbénulás.
- 2. Paralízis (progresszíva): vérbaj következményeként fellépő hűdéses elmebetegség; agysorvadás, agylágyulás. □ Szavakból kihagyni szótagokat, A paralízis első jele ez. (Karinthy Frigyes)
- Szóösszetétel(ek): 1. paralízisjárvány; 2. gyermekparalízis.
- paralízises.