PADLÁS főnév -t, -ok, -a, (
népies) pallás
- 1. Vmely épület legfelső födéme és a háztető közötti térség, amelyben a tető szerkezet van, s ahol falun terményt és élelmiszert tartanak, s amely városban ruhaszárításra v. a mosókonyha, víztároló stb. elhelyezésére használatos. Ruhát szárít a padláson. Felment a padlásra. Lehozott a padlásról egy zsák búzát. □ Még pusztább lesz a puszta ház
Padlásán a bagoly tanyáz. (Tompa Mihály) Roskadó félben van a ház
Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég. (Petőfi Sándor) A padlásról lehordták a gabonát, a szalonnát
a használatban nem levő szerszámokat. (Móra Ferenc) Már egy hete csak a mamára | gondolok
Nyikorgó kosárral ölében, | ment a padlásra, ment serényen. (József Attila)
- 2. (tájszó) Mennyezet (I). □ Úri mulatságok alkalmával a padlásról egy hatágú csillár is szokott lelógni. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): 1. padlásajtó; padlásfeljárat; padlásgádor; padlásgerenda; padláskamra; padláskulcs; padláslécfal; padláslépcső; padláslétra; padláslyuk; padlásnyílás; padlásrész; padlászug; 2. szájpadlás; szénapadlás; zsinórpadlás.
- padlásos; padlástalan; padlású.