PÁNIK főnév -ot, -ja (csak egyes számban)
Embertömegben érzett eszeveszett, vak, fejvesztett rémület. Pánikot kelt. A tömegen pánik lett úrrá. □ Nem próbálom meg képét adni annak a
növekvő rémületnek, amit az emberek arcán, nyugtalan tekintetén észrevehetett az, aki ismerte ennek a pániknak az okát. (Karinthy Frigyes) A lebujban tartózkodó népség között leírhatatlan pánik tört ki. (Nagy Lajos) || a. Hirtelen keletkezett bizonytalansági érzésből származó megijedés <több személy, embercsoport részéről>. A spekulánsok körében e hírre nagy pánik támadt.
Szóösszetétel(ek): pánikköltő; pánikterjesztő.