PÁNCÉLOZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon
- 1. (régies) Páncéllal fölszerel, fed, páncélba öltöztet vkit, vmit. || a. Páncéllal (2) borít, burkol, fed vmit. A hajót páncélozzák. Az autó páncélozva van.
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Lelkét, szívét> tudatos elhatározással megerősíti, fölvértezi vmely érzés, hatás, lelki gyengeség ellen. □ Hogy miért kellett Mariskának kemény elhatározással páncéloznia szívét,
azt megtudhatjuk. (Herczeg Ferenc)
- Igekötős igék: felpáncéloz.
- páncélozás; páncélozó; páncélozott.