PAPTANÁR főnév (elavulóban)
Tanári képesítésű, tanárként működő katolikus pap, főleg szerzetes. □ A hagyomány szerint
büntetésből helyezik vala ebbe a kolostorba a paptanárokat. (Krúdy Gyula) || a. Protestáns, kül. református teológiai végzettségű tanár, aki valamely szakból tanári oklevelet szerzett, s e szakot (is) tanítja.
paptanári; paptanárság.