Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PANDÚR főnév -t, -ok, -ja
  • 1. (történettudomány) <Mária Terézia idejében Trenk báró szabad csapataiban> fegyveres harcos.
  • 2. (történettudomány) <A XIX. században a csendőrség megszervezéséig> az elnyomó osztályok érdekeinek védelmére hivatott vármegyei v. városi rendfenntartó fegyveres alakulat tagja. □ Küldd előre a pandúrokat …, s mondasd a biztosnak, hogy néhány vasvillás emberrel s pandúrral az erdő melletti csárdánál várjanak. (Eötvös József) A katonákat fogdozni [= fogdosni] faluról falura jártak a pandúrok. (Vas Gereben)
  • 3. (átvitt értelemben, költői) <Az elnyomás jelképeként:> csendőr. □ Utolszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebeket nyakunkba. (Ady Endre) Szóösszetétel(ek): pandúrbajuszú; pandúrhadsereg; pandúrkapitány; pandúrkáplár; pandúrköntös; pandúrló; pandúrőrmester; pandúrvezető. pandúri; pandúrság.