PUTTONY főnév -t, -ok, -a, (népies, régies) putton
Fából (v. gyékényből, vesszőből) készült, háton hordozható, felül egészen nyitott, lefelé kissé keskenyedő, hosszúkás edény. Puttonyba szedik a szőlőt. Télapó puttonyban hozza az ajándékot. □ A vöröses úszó felhők az ég peremén szeszélyes alakzatokká formálódtak: egy kétfejű óriás puttonyt visz a hátán. (Mikszáth Kálmán) Az úton egy falusi paraszt ballagott a malom felé. Putton volt a hátán. (Gárdonyi Géza)