PUSZTABÍRÓ főnév (
történettudomány)
<Az alföldi rideg pásztorkodás korában> széles hatáskörrel felruházott hivatalos személy, aki a város határára (6), a legeltetés rendjére ügyelt, bírságot szabott ki és szedett be, felügyelt a kutakra, vályúkra, vedrekre, általában rendet tartott a pusztán (1), a puszta lakossága közt. □ Bizony Isten nem loptam én, pusztabíró uram. (Jókai Mór)
pusztabírói; pusztabíróság.