PUSMOG ige -tam, -ott, -jon (néha
rosszalló,
hangutánzó)
tárgyatlan Titkolódzva, fejét vkivel összedugva, tompított hangon suttog.
Már megint ott pusmognak a sarokban. □ [A lányok] vihogtak, pusmogtak, egymásba karolva. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Ily módon mond vmit.
Vajon mit pusmognak egymás közt? □ Pusmogtam a fülébe mindenféle kedves szavakat. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyatlan és tárgyas
Magában pusmog (vmit): izgalmában, elégedetlenségében halk, tompított hangon beszél magában (vmit).
- Igekötős igék: átpusmog; elpusmog; végigpusmog.
- pusmogás; pusmogó.