PULZUS főnév -t, -ok, -a
(orvostudomány) Érverés. Egyenletes, erős, nyugodt pulzus. Gyorsul, kihagy, szabálytalan a pulzusa. □ Csuklóját a nagyujja és hüvelykujja közé fogta, balkezével kivette aranyóráját, figyelmesen olvasni kezdte a tanár pulzusát. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas) <Ennek tapintással való ellenőrzésekor:> az ember csuklóján átfutó ütőér. Sebesen ver a pulzusa. □ Az öreg orvos megfogta a pulzusát. (Móricz Zsigmond)