PUKEDLI * [ë v. e] főnév -t, -je [e] (-ja), (ritka) pukkedli, pukerli (kissé régies, bizalmas, tréfás)
Nők, főként kisleányok üdvözlő, tisztelgő meghajlása, miközben egy fél lépést tesznek hátrafelé, (ritka) férfiak szertartásos bókja; térdbók, térdhajtás. Kecses, szép, tiszteletteljes pukedli; pukedlit csinál, vág. □ Eveline kecses pukkedlit vágott, amint azt a cseh táncmestertől tanulta. (Mikszáth Kálmán) Nagy, facipős lábával valóságos pukedlit csinált, amikor meghajolt. (Kuncz Aladár)
pukedlis; pukedlizik v. pukkedlizik.