Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
PUFOG [pufog v. puffog] tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Tárgy, testrész> ismétlődő ütésekre egymás után több tompán puffanó hangot ad. □ A nagydob pufog a zenekar mélyében. (Krúdy Gyula)
2. <Ütésre alkalmas eszköz> működés közben ilyen hangokat idéz elő. Csak úgy pufogott a fütykös a hátán, mikor ütötték. □ Egy légiója az ifjabb és idősb patkánynemzetségnek cincogva riadt szét ősi fekhelyéből Lett iszonyú csata és tombolás; csizmasark, székláb, puskaagy pufogott, ember káromkodott. (Jókai Mór) A következő pillanatban pufogott rajtam a botja. (Gárdonyi Géza)
3. <Ismételten elsütött fegyver, ill. riasztó eszköz> többször egymás után mély hangot ad. □ A sóti hegyekben megszólalt "a viharágyú", nagyokat puffogva az üres égbe. (Babits Mihály) || a. <Üzemben levő robbanómotor> ismétlődő, tompa, mély hangot ad. Pufog a traktor motorja.
4. (átvitt értelemben) <Több nagyhangú, üres kijelentés> egymás után hatástalanul, semmi figyelmet nem keltve hangzik el. Pufognak a nagy szavak, az üres frázisok.
5. (átvitt értelemben, tájszó) Sértődöttségében magában zsörtölődik; dohog. □ Hát urambátyám, mivel különb nálamnál, hogy fenn hordja az orrát? pufogott Dani bácsi. (Kemény Zsigmond)