PÜFFEDT [e] melléknév -ebb, -en [e, e], (tájszó) pöffedt (hangfestő)
Olyan <testrész, kül. arc, kéz v. láb>, amely betegesen meg van duzzadva. □ Kidugja pöffedt lábait a takaró alól. (Mikszáth Kálmán) Én viszlek benneteket haza, mondta az öregasszony a nagy pápaszemével; kerek püffedt arcát rájuk [= a fiatalokra] emelte és mosolygott. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Puffadt. □ Egy testes, halavány, pöffedt Ember futa görnyedten legutól. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
püffedtes; püffedtség.