PULPITUS  főnév -t, -ok, -a (
régies)
- 1. Szónok, előadó részére készített emelvény; szószék. Felment a pulpitusra. □ Nagyokat ütött 
 a két tenyerével a pulpitusra, hogy csak úgy recsegett. (Jókai Mór) Az elnöki pulpitus előtti tér az akarnokok kedvenc ácsorgási helye. (Mikszáth Kálmán)
 - 2. Fából, deszkából készült állvány, polc. Felrakta a könyveit a pulpitusra.
 - 3. Kottatartó állvány. Karmesteri pulpitus.
pulpitusos.