Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PUFFAN tárgyatlan ige -t, -jon (gyak. -t ragos mértékhatározóval) (hangutánzó)
  • 1. <Magasról lezuhanó súlyos és rendsz. puha test> leeséskor tompa, mély hangot kelt. Puffan a földre zuhant liszteszsák. □ Paizs, dárda összeroppan: | Hátracsuklik a jó Pázmán, | S úgy leszáll [a lóról], hogy szinte puffan. (Arany János) Puffanjon a földhöz hamus fazék, hasadt! (Jókai Mór)
  • 2. <Puha v. puha anyagba burkolt test> ütés nyomán tompa, mély hangot ad. Úgy ráütöttek a bundájára, hogy csak úgy puffant.
  • 3. (ritka) <Vmely üreges tárgy hirtelen kinyitásakor v. felrepesztésekor a kiáramló levegő v. más légnemű test> tompa, mély hangot kelt; pukkan. Puffan a felfújt zacskó, ha falhoz csapják. □ [A] söröspalackok nagyot puffantak. (Krúdy Gyula)
  • 4. (ritka, bizalmas) <Lőfegyver> elsütésekor erős, mély hangot ad; dörren. Szólás(ok): ld. esik. Igekötős igék: kipuffan; lepuffan; rápuffan; szétpuffan. puffanás; puffanó; puffant melléknév.