PÜFÖL tárgyas ige -t, -jön (
hangutánzó)
Gyors mozdulatokkal, szaporán ver, ütlegel vkit, vmit, rendsz. úgy, hogy az ütések puffanó hangot adnak.
A gyereket püföli. A porolóra akasztott szőnyeget püföli. □ "Ne féljen semmit, mester uram
" | S ezzel neki ugrék A fondor lelkületű egyházfinak, Hátán termett, s kezdte püfölni. (Petőfi Sándor) Álmosan | dőltem pimpó és kökörcsin fölé
; | vagy pöfeteget püfölt a botom, | hogy csakúgy szállt belőle a korom. (Szabó Lőrinc)
- Igekötős igék: elpüföl; megpüföl, összepüföl; végigpüföl.
- püfölés; püfölő.