PUDVÁS melléknév -an, -abb, (
tájszó) podvás
- 1. Korhadt s taplószerűen puha belsejű; reves. Pudvás fatörzs. □ Egyszerre lángot vet az egész pudvás fa! (Jókai Mór) Beleturkált a kardjával a pudvás faderékba. (Gárdonyi Géza)
- 2. Olyan, amiben pudva (2) van; taplós, fás. Pudvás karalábé, retek. □ A vén fának néha csak egy diója terem. Az is fenn a tetőn és az is keserű, pudvás. (Krúdy Gyula)
pudvásság.