Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PROTESTÁNS [ë] főnév és melléknév
  • I. főnév -t, -ok, -a (vallásügy) Protestánsok: azok a keresztények, akik hitük és cselekedeteik alapjául egyedül a Bibliát fogadják el. A metodisták is protestánsok. || a. A reformáció következtében keletkezett vmelyik keresztény egyház tagja. Protestánssá lett. □ A protestánsoknak azért nem kellett, mert katolikus, a katolikusoknak azért, mert a klerikális gróf Topsichot ütötte el … a főispáni széktől. (Mikszáth Kálmán) Egy új "ellenreformáció" – ezúttal nem a protestánsok ellen – kezdődött e lélektelenné vált liberális Magyarországon. (Babits Mihály)
  • II. melléknév
  • 1. Protestánsokból (I) álló <csoport, közösség, szervezet>. Protestáns család, egyházak, gyülekezet.
  • 2. Ilyen közösséghez tartozó, vele kapcsolatos <személy, dolog>. Protestáns pap, teológus; protestáns gimnázium, templom, vallások. □ Egy protestáns néptanító hivatalát veszti, ha … felesége hitéből kitér. (Jókai Mór) Weingart lelkész úr protestáns lelkész – Németországban. (Ady Endre)
  • 3. Protestánsokra (I) jellemző <dolog>. Protestáns szellem, szertartás, tan.
  • 4. A protestantizmus alapján álló, belőle fakadó, annak érdekeit szolgáló <dolog>. Protestáns irodalom, sajtó. protestánsság.