Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PALÓC főnév és melléknév
  • I. főnév -ot, -a
  • 1. A palócok: a magyar nyelvterület északi részének, a Nógrádtól a Tisza felső folyásáig széles sávban terjedő magyar–csehszlovák határvidéknek jellegzetes nyelvjárású lakossága. A palócok népviselete, nyelvjárása. || a. A palócok közé tartozó személy, főleg férfi. A nagy palóc: Mikszáth Kálmán. Érzik a kiejtésén, hogy palóc. □ A palócok egészséges, izmos férfiak, de alacsonyak, arcuk széles. (Mikszáth Kálmán) Egy jómódú paraszt volt a szomszédunk. Egy rövid nyakú, méltóságos palóc. (Gárdonyi Géza) A "nagy palóc" … könyörtelen emberlátó. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. A palócok nyelvjárása. A palócban jellemző módon ejtik az a és az á hangot.
  • II. melléknév
  • 1. A palócok közé tartozó <személy>, palócokból álló <csoport>. Palóc asszony, ember, menyecske. □ Út közben egy csárdához értek. | Vendég ivott abban temérdek, Azaz, hogy mindenféle sok Palóc, matyó fuvarosok. (Arany János)
  • 2. A palócokra jellemző, náluk szokásos. Palóc hímzés, népviselet, szokás; a palóc nyelvjárás. □ Hangja éles és rikácsoló, s még hozzá egészen palóc kiejtésű. (Jókai Mór)
  • 3. Palócok által lakott. Palóc falu, vidék.