PUFOGTAT [pufogtat v. puffogtat] ige -tam, -ott, ..asson (
hangutánzó)
- 1. tárgyas <Puskát, lőfegyvert többször egymásután elsütve> ismétlődő tompa, mély hangot kelt. Pufogtatja puskáját. || a. tárgyatlan (bizalmas) Lövöldöz. Puskájával az erdőn egész nap pufogtatott. □ Negyvenen voltunk, akik az
[ellenséges] állásba beugrottunk. Nem találtunk ott senkit már, csak egy pár
[katonát], akik még puffogtattak. (Móricz Zsigmond)
- 2. tárgyas <Motoros járművet, kül. motorkerékpárt> egy helyben járat, v. begyújtását többször egymásután megkísérli, s ezzel ismétlődő, kellemetlen, tompa, mély hangot kelt. Pufogtatja motorkerékpárját. || a. tárgyatlan Többször egymásután begyújtott robbanómotorral ilyen ismétlődő, pufogó hangot kelt. Motorkerékpárjával pufogtatott a ház előtt.
- 3. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) <Nagyhangú szólamokat> mond a várt hatás nélkül. Frázisokat pufogtat.
- 4. tárgyas (ritka) <Dobot> ver, és úgy ismétlődő, tompa, mély hangot kelt. □ [A] taliánok
, akik hajdanában vándoroltak a magyar falvakban, könyökük rántásával puffogtatták a vállukon lévő dobot. (Krúdy Gyula)
- Igekötős igék: elpufogtat; kipufogtat; szétpufogtat.
- pufogtatás; pufogtató.