Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PROVOKÁL tárgyas ige -t, -jon (politika, sajtónyelvi)
  • 1. Provokáció által vmely nem akart, nem tervezett, erőszakos, gyak. fegyveres fellépésre késztet <vkit v. vmely csoportot>; kihív. A felbujtók hiába akarták a tömeget provokálni.
  • 2. Kihívó magatartásával, viselkedésével v. tettével <viszályt, ellenségeskedést v. megtorló magatartást> kezdeményez, kelt, támaszt. Maga ellen provokál vmit: kihívja maga ellen. Az egész csúnya jelenetet, verekedést ő provokálta. A háborús gyújtogatók határincidenseket provokálnak. Az egész sajtókampányt ő provokálta. □ Hallani találnak önök más aprólékos bosszantások ismétlődéséről is, melyek … alkalmasak arra, hogy valamely szerencsétlen összeütközést provokáljanak. (Kossuth Lajos) [A festő] provokálta maga ellen a censura szigorát. (Jókai Mór) A kártyaviszályt csak azért provokálta, hogy a párbaj valódi okát meg ne tudják. (Reviczky Gyula)
  • 3. (1945 előtt) Vmilyen sértéssel párbajra kényszerít, ill. vmely sértés miatt párbajra (ki)hív vkit. □ Hogy az uniformis végzetes hatásának útját állja, provokálja a testőrt. (Ambrus Zoltán) A tanár érettségi után provokálja a diákot, s megverekszenek lovagiasan. (Kosztolányi Dezső)
  • Igekötős igék: kiprovokál.
  • provokálás; provokáló; provokált; provokáltat.