PRÓKÁTOR főnév -t, -ok, -a, (
ritka,
elavult) prokátor
- 1. (régies) Ügyvéd (1). → Fogas prókátor. □ Prókátoromat
tegnap hozák hozzám, nem tudom minek, mert meg nem engedék, hogy vele tanú nélkül szóljak. (Kazinczy Ferenc) Irt a deák, az ács furt: meg nem unta Prokátor a pört. (Tompa Mihály) || a. (rosszalló) Zugügyvéd. □ Hol a bizalom, ha nem az ügyvédben?
Döme nem ismert mentséget ama zsaroló prókátoroknak, kik e nemes mesterséget bélyegessé tették. (Babits Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkiért közbenjáró, vkinek ügyét képviselő személy.→ Fogadatlan, → hívatlan prókátor. □ Nem fogadtalak meg prókátornak!
(Mikszáth Kálmán)
- Közmondás(ok): Fogadatlan prókátornak ajtó mögött a helye: aki kéretlenül avatkozik olyan dologba, amihez nincs köze, az durva visszautasításra számíthat.
- Szóösszetétel(ek): 1. prókátorész; prókátorfogás; prókátormesterség; 2. tyúkprókátor.
- prókátori; prókátorkodik; prókátoros; prókátorság.