PRICCS főnév -et, -e [ë, e]
- 1. Deszkából összerótt, egyszerű, kemény fekvőhely (pl. rendőr-őrszobán, börtönökben). Priccsen alszik. Egy priccs és egy asztal az egész berendezés. □ Nézzen fel az áristom ablakára, Ott lát engem a priccsen megvasalva! (népköltés) Mi jöhet ezután? Sok év
, a női fegyházak durva fehérneműje, csíkos ruhája,
a priccs. (Hunyady Sándor)