Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) Hóhér segédje. □ "Fog fájni?" ezt kérdezte a pribéktől Viharosan emelték a bitóra, | föl-föl magasba. Várta már a hóhér. (Kosztolányi Dezső)
2. (rosszalló) Az elnyomó hatalom szolgálatában álló, mindenre kapható, mások elvesztésében, kínzásában hidegvérrel közreműködő személy. A fasiszta pribékek; a nyilas rendszer pribékjei. □ Lerogyék előtte, sirva térdepeltem A vad pribék előtt; Kértem hogy ne bántsa, mondtam ne ölje meg, Mert enyéim e szép ártatlan kisdedek. (Arany János)
3. (tájszó, régies) Elvetemült, aljas ember, kül. rabló, zsivány, fosztogató. □ Sok pribék esett el egyenetlen harcon. (Arany János)
4. (elavult, rosszalló) <A XVI. században> pénzért magyarból törökké lett áruló, rabló, fosztogató katona. || a. (régies, rosszalló) Áruló, hitszegő. □ Hazudott az ámító pribék. (Csokonai Vitéz Mihály) [Ocskay] pribék lett! Hazaáruló lett! lihegé dühtől fulladozva. (Jókai Mór)
pribékség.