PALLÉR főnév -t, -ok, -ja (
építészet)
<Kőműves- és ácsszakmában> munkavezető. □ A világ folyását intéző bölcsességnek úgy tetszett, hogy a Bábeltornya építésekor a pallérok a kőművesek nyelvét ne értsék. (Jókai Mór) || a. (
régies) Kisebb épületek, családi házak építését tervező és végző, építészi, mérnöki képesítés nélküli magánvállalkozó. □ A Megye utcához közel
béreltünk ki egy
újonnan épített házat
az új pallér építette; magas ablakokat hagyott
(Kaffka Margit)
- Szóösszetétel(ek): pallérpálca; pallérterv.
- palléri; pallérkodik; palléros; pallérság.