PRESZTIZS [e v. ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
választékos)
Vmely személy, közösség erkölcsi v. politikai súlya, tekintélye, hírneve.
Az ország presztizse; presztizsén csorba esik; presztizsét félti. Elvesztette presztizsét. □ A presztizs meg van mentve. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely vállalkozásnak, alkotásnak jó hírneve, tekintélye, a róla alkotott kedvező értékelés. □ [A] legtöbb feltűnést Kaposi könyve azzal az ítéletével keltette, melyet Szász Károly híres fordításáról mondott. Első volt, aki erről a nagy presztizsnek örvendő fordításról ki merte mondani, hogy rossz. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): presztizsnyereség; presztizssérelem; presztizsveszteség.