PREPOZÍCIÓ [ë v. e] főnév -t, -ja (nyelvtudomány)
Elöljáró (II. 4), viszonyszó (1). Az indoeurópai nyelvek a mi ragjainknak megfelelőleg többnyire prepozíciókat használnak. □ Prepozícióink, elöljáróink tudvalevőleg nincsenek. (Kosztolányi Dezső)
prepozíciós.