PREFEKTUS [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ok, -a (
régies írva: praefectus is)
- 1. (iskolai, régies) <Egyes, rendsz. felekezeti jellegű nevelőintézetekben, kollégiumokban> a tanulók egy csoportjának tanulmányi és nevelési felügyelője. □ A két férfi, akiket leginkább nem nélkülözhetek, a kocsis, aki lovaimról, s a praefectus, aki fiacskámról gondoskodik. (Jókai Mór)
- 2. (politika, régies) <Főleg Franciaországban és Romániában> nagyobb közigazgatási egység vezető tisztviselője, felügyelője. Körzeti, megyei, tartományi prefektus.
- 3. (vallásügy) Az a katolikus egyházi személy, aki egy missziós terület vmely részét vezeti. Apostoli prefektus.
- 4. (történettudomány) <Az ókori Rómában> a testőrség v. a város elöljárója.
prefektusi; prefektuskodik; prefektusság.