PRÉDIKÁTOR főnév -t, -ok, -a, (
népies,
régies) predikátor [ë v. e] (
vallásügy)
- 1. (régies) Református lelkipásztor, pap. □ Hát népét Hadur is szétszórja: |
Miként egy régi, bánatos erdélyi Prédikátor írásba rótta. (Ady Endre) A kövér, pedrett bajszú prédikátorok
idegenül állottak a bársonyok, selymek és aranyékszerek tarkabarka vásárában. (Móricz Zsigmond)
- 2. <Protestánsoknál> egyházi szónok. Ő volt a város legismertebb prédikátora. □ Egyszer a prédikátornak fehér galamb szállott a vállára. (Móra Ferenc)
- prédikátori; prédikátorkodik; prédikátorság.