PÖRGE [e] melléknév pörgén, pörgébb, (
régies,
népies) perge [ë-e]
- 1. <Csak néhány szókapcsolatban:> fölfelé kunkorodó. Perge bajusz; perge kalap: olyan k., amelynek felfelé kunkorodó, keskeny karimája van; perge toll. □ Gangosan kipödri szép perge bajuszát. (Sárosy Gyula) Kis pörge bajuszával pompás népies alak volt. (Vajda János) Fekete, pörge, beszegetlen kalapban ült
a locsogó szökőkút tájékán. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (ritka) Pörgő, gyorsan forgó. □ S a kád mellett körbe-körbe Tánc kezdődik, fürge, pörge. (Arany János) || a. (ritka) Gyors, szapora, élénk. □ Perge kacajjal követték Őfelségét úsztába. (Csokonai Vitéz Mihály)