PRESBITER [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
régies írva: presbyter is) (
vallásügy)
<Protestánsoknál> a presbitérium választott, kül. világi tagja.
Presbiterré választ. □ Az esperesek
, a presbyterek nem győzték eléggé magasztalni. (Jókai Mór) Nem vagyok én egyházi presbyter, iskolaszéki tag
? (Tolnai Lajos)
presbiteri; presbiterkedik; presbiterség.