PÖSZMÉTE [e] főnév ..tét, ..téje [e] (
tájszó)
Egres (12); köszméte. □ A jobbágytelkeken
veteményes kert zöldel, hol a háziasszony az ágyak párkányairól piros pöszmétét s vörös ribizlit szedeget. (Kemény Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): pöszmétebokor; pöszmételekvár.
- pöszmétés.